2009. október 24-25-én a Baila Cuba szervezésében autentikus afro-kubai workshopot tartott a Svédországban élő Chiqui Dixon és Kristina Budapesten.
A két napos tánckurzus első napján a résztvevők a santería, kubai eredetű szinkretista vallás szenjeihez (orishas) kapcsolódó táncokkal ismerkedhettek meg. Pl. Oshun - szerelem nőiesség, folyó vizek; Shango - tűz, a mennydörgés, a férfierő, szexualitás, Ochosi - vadász, igazságszolgáltatás; Yemaya – vizek, tenger stb. A workshopot a nemzetközileg elismert, kubai származású Chiqui Dixon és Kristina Dixon (
http://www.chiquidixon.com/) vezették.
SZI: Miért tartják fontosnak,hogy az afro táncot Európa szerte tanítsák? Mi a fő üzenet?
Chiqui Dixon: Az afro az alapja minden táncnak. Ha afrot tudsz táncolni, mindent tudsz táncolni. Az afro egy komplex tánc, a tested megismerésére, mozgáskészségre tanít, arcmimikára tanít, fejleszti a ritmusérzéked mert figyelsz a dobokra. Mi azt szoktuk mondani, hogy ha elvégeztél egy salsa tanfolyamot,akkor utána menj el afrora,hogy stílust tudj vinni a táncba. A salsát lehet szárazon is táncolni, de lehet lazán, játékosan is, ezt tudod elérni az afroval.
SZI: Szóval az afrot nem azért tanuljuk kifejezzen,hogy klubokban táncoljuk, hanem a készségfejlesztés miatt?
Chiqui Dixon: Igen,valahogy így.
SZI: Megkérdezhetem,hogy önök személyesen kötődnek e a santería valláshoz?
Kristina: Igen, mind a ketten santerok vagyunk, de nem vagyunk misszionáriusok. Nem azért tanítunk, hogy híveket nyerjünk meg, a tánc a cél. Azt fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk ezeket az Isteneket a résztvevőknek, mutatunk róluk képeket, hogy el tudják képzelni őket,hiszen a táncban lényegében az ő karaktereiket jelenítjük meg.
SZI: Magyarországon többek között Dornbach Mária foglalkozik a santeríával. Van egy nagyon érdekes cikke, amelyben leírja, hogy hogyan terjed az Amerikai Egyesült Államokban. Mutat képeket, ahol amerikai kertvárosi házak kertjeiben, lakásbelsőiben készült oltárokat látunk.
Kristina: Igen, ez így van és nagyon érdekes. Ugyanakkor az is, hogy vannak olyan tánctanár kollégáink, akik elmentek Nigériába, hogy megnézzék az ottaniak hogyan táncolnak, és arról számoltak be, hogy nem látták sehol sem azokat a táncokat, amelyeket Kubában ismerünk. A kereszténység tartolt mindent, ők pedig már nem gyakorolják ezeket a táncokat, elfelejtették ezt a hagyományt. Van egy érdekes történet, amely arról szól, hogy egy joruba király ellátogatott Kubába. Amikor látta a santerokat táncolni, sírva fakadt. Azt kérdezte: Honnan ismeritek mind ezeket? Nigériában már elfelejtettük ezeket a hagyományokat.
Chiqui Dixon: Nézd meg ezt a két képet, az egyiken egy yoruba istent látsz fűszoknyában, autentikus öltözetben, míg a másikon egy istennőt, aki már arany ékszereket és virágmintás anyagú ruhát visel. A szinkretizmus lényege tehát az, hogy Kubában igyekeztek megfelelni a keresztény elvárásoknak úgy, hogy átvették a katolikus szenteket, és „elbújtatták” mögé a yoruba istenségeket
.
SZI: Tehát azt mondják, hogy ma például Nigériában elképzelhető, hogy lenne rá igény, hogy újra- megtanítsák azoknak az Isteneknek a táncait, akik lényegében az Amerikába áthurcolt afrikai származású rabszolgák hoztak magukkal?
Chiqui Dixon: Azt nem tudom, hogy lenne- e rá igény, meg kéne vizsgálni ezt a kérdés. Hozzátenném még, hogy az is nagyon érdekes, ami például a salsával történik, amit mi kubaibak csak sonnak hívunk. Lényegében az is afrikai eredetű ritmusokban és lépésekben gyökeredzik, de Kubában fejlődött, alakult külön tánccá, és most Afrikába valami újként kerül vissza. Ez a kontinenseken átívelő kulturális transzfer tényleg működik.
SZI: Van esetleg valami,amire nem kérdeztem rá,de fontosnak tartanak, hogy megosszák az olvasókkal?
Kristina: Igen, én azért is tartom fontosnak az afrot,mert a nőket arra tanítja,hogy merjék szeretni a testüket, és legyenek magabiztosabbak. Nem tudom,hogy van itt Magyarországon,de Svédországban,ahonnan jövünk a lányok tudnak táncolni, de keveset használják a vállukat és mellüket. Amikor afrot táncolsz, merhetsz nő lenni, merheted mozgatni a tested úgy, ahogyan a mindennapi életben nem szoktad. Én legszívesebben az összes órán elkiáltanám magam, felráznám azokat a lányokat, nőket, akiken látom, hogy félnek érzelmet, dinamikát vinni a táncukba, hogy csináld, ne félj tőle, élvezd! Hadd mondjak el egy személyes példát. Sokat éltünk Kubában, és sosem felejtem el, amikor egy nagy húsos molett hölgy, természetesen miniszoknyában és testhez feszülős felsőben elsétált előttem egyszer az utcán. Olyan büszke tartással, olyan kecsesen, nőisen lépegetett, mint egy szupermodell! Úgy ment végig az utcán, mint ha a kifutón tette volna. Azt mondanám tehát azoknak a nőknek, akik magabiztosság hiányban szenvednek, hogy jöjjenek, és táncoljanak!
Köszönöm Chiqui és Kristina Dixonnal az interjút!
A workshopon készült képeket megtekinthetik a
galériánkban!
Ajánlott linkek:
http://www.chiquidixon.com/http://www.bailbacuba.hu/http://www.youtube.com/watch?v=5qX0_czxMtM
Ajánlott olvasmányok:
1975 Istenek hatalmát jelképező gyöngyláncok az afro-kubai Santeria-vallásban. Ethnográphia, LXXXXVI. évf. 1. sz. 164-172. o. 1987 Számkivetett Istenek. Az afro-amerikiai vallási szinkretizmus kérdéséhez: santería és candomblé. Történelem és kultúra, 3., 36-48. o. 1992 Afrikai istenek Amerikában: Sangó és Osun. Rubicon, III. évf. 5. sz. 30-31. o.
Írta: Szilasi Ildikó, AHU
